Diana hercegnő és a divat

Márciusban alkalmam nyílt Londonban, a Kensington palotában megtekinteni a néhai Diana hercegnő életéről szóló kiállítást. Ezúttal az egyik leghíresebb és legnépszerűbb huszadik századi nő életútját az öltözködésén keresztül mutatták be, Lady Diana 25 kiállított ruhája vezetett minket végig a szende nemeskisasszony, reprezentáló hercegnagyasszony, dolgozó humanitárius és felszabadult modern nő életének meghatározó eseményein. A kiállítást 2017-ben Diana halálának huszadik évfordulójára hozták létre. 

Diana tudatosan használta a divat nyelvét, hogy ruhái kiválasztásával üzenetet közvetítsen éppen aktuális szerepéről, gondosan megtervezte kinézetét, imázsát, gondoskodott róla, hogy nyilvános megjelenésével céljainak megfelelő hatást érjen el. Folyamatosan visszaellenőrizte ruhatervezőivel, hogy mit kommunikál öltözködésével, tudja-e a körülötte lévő emberket és követőit inspirálni, tettre sarkallni.

Ez a tudatosság, ami a MyCorporateChic olvasóinak is érdekes lehet.

1. Shy Di, a félénk dajka

Diana és Károly herceg eljegyzése 1981. február 24-én történt, ekkor költözik be az Anyakirályné házába, a Clarence House-ba, ahol tökéletes védelmet kap a sajtó folyamatos érdeklődésétől. És előtte? Éli a vidéki arisztokrata lányok gondtalan életét, óvodában segítőként dolgozik és Londonban egy közösen bérelt apartmant oszt meg régi iskolatársnőivel. Ruhatára nem igen van, szabadidejében szeret lezserül járni-kelni és gyakran visel kötött holmikat. Formális megjelenésekre szívesen választ fidres-fodros, romantikus ruhákat vagy a randikra kölcsönkér divatosabb darabokat barátnőitől. Csak a hivatalos eljegyzés után keres fel divattervezőket, akik hithű barátai is lesznek az évek során, és ekkor kezd komolyabban foglalkozni a státuszához méltó, de személyiségéhez illeszkedő ruhatár tudatos kialakításával.

Íme néhány példa:

  • Első bálozó

    A halványkék tüll ruha a nyolcvanas évek fiatal arisztokrata hölgyeinek ízlését tükrözi, a londoni Regamus cég készítette, mint általában az ezen a társadalmi szinten mozgó első bálozóknak. Ezt a ruhát Diana az Althorp ház őszi bálján viselte, a pasztell szín, a csipke és mellrész fodormegoldása jellemzi Diana korai romantikus megjelenését.

  • Vogue szépség

    Diana első hivatalos portréját Lord Snowdon készítette a Vogue magazin számára 1981-ben. Az "Upcoming Beauties" (jövő szépségei) rovatban Diana halványrózsaszín pink sifonblúzt visel Elizabeth és David Emanuel tervezőktől. A hivatalos portré megjelenése egybeesett Diana és Károly herceg eljegyzésének hivatalos bejelentésével, így ez a "Lady Di" névre keresztelt blúz fazon percek alatt elfogyott az üzletekből, annyira megszerették a londoni hölgyek.

  • Nászúton

    Diana és Károly herceg nászútjukat Skóciában töltötték. A képen látható tweed gyapjúkosztümből Diana kettőt is varratott magának, mégpedig két különböző méretben. A nagyobb méretű kosztümben szabadabban mozoghatott és elkísérhette férjét pl. a kisebb vadászatokra is.

Dynasty Di, a walesi hercegnő szolgálatban

Walesi hercegnőként Dianának naponta több protokolláris rendezvényen is részt kellett vennie, ezért elkerülhetetlenné vált, hogy gondosan megtervezett egyszerre praktikus és fejedelmi ruhatárat alakítson ki magának. Ezért felkért brit divattervezőket, hogy közösen gondolják végig az udvari szabályok alapján a különféle alkalmakra megfelelő szetteket. Ebben az időszakban még szigorúan követte a hagyományos öltözködési szabályokat, kényesen vigyázott arra, hogy a fotósok éles szemét próbáló együttesek szülessenek, a szél ne fújja el a szoknyát, a virágcsokorért ki tudja nyújtani a kezét, a ruha hossza ne legyen rövid, ha kiszáll egy autóból, stb. Arra is ügyelt, hogy más országokba történő hivatalos látogatásokkor ruhája tartalmazzon a vendéglátó kultúrájára utaló szimbólumot, mint például fehér-piros pöttyös ruhája a japán zászlóra utalt Japánban történő vizitjük alkalmával.

Amint egyre magabiztosabban igazodik ki a protokoll világában, egyre merészebben eszközöl változtatásokat: ő az első hercegnő, aki esti rendezvényre nadrágot visel vagy feketében jelenik meg, amit a királyi családban gyászruha színeként tartanak számon.

1980 és 1990 között állandó tervezője Catherine Walker, aki tökéletes szabású királyi egyenruhákat készített Diana alakjának kiemeléséhez.

Néhány példa ebből a korszakból:

  • Skót kockák

    Ezt a zöld és fekete színű skótkockás együttest szintén Emanuelék tervezték, a széles váll a nyolcvanas évek népszerű szabása. Az 1985-ben, egy olaszországi hivatalos látogatás alkalmával viselt kosztümöt sok kritika érte annak idején.

  • Szaudi solymok

    1986-ban a hercegi pár Szaud-Arábiában tett látogatást. Erre az alkalomra Diana Catherine Walkerrel készítette ezt a krémszínű, zárt nyakú és hosszú ujjú, aranyhímzéssel díszített ruhát. A ruha csukott fazonja a szaudi öltözködési szabályoknak megfelelő, a hímzett sólymok pedig a vendéglátó ország nemzeti madarai.

  • Kék bársony

    1985-ben Ronald Reagan vacsorát adott a Fehér Házban. Ebben a mélykék bársonyruhában jelent meg Diana, aki John Travoltával is táncolt. A rafináltan redőzött estélyi ruhát Victor Edelstein tervezte Diana felkérésére. Diana gyakran inspirálódott a film és színház világából, ebben a korszakában szinte rajongott a drámai hatásért.

Princess Di, a szívek királynője

 1992-ben Diana különválik Károly hercegtől, ezzel megszűnnek számára az udvari kötelezettségei. A humanitárius szolgálatban találja meg az értelmes munkát és hírnevét ügyesen használja fel számára fontos ügyek támogatására. Ruhatárát átalakítja, a pompás, csillogó-villogó királyi fenség gardróbját egy női felsővezetői gardróbra cseréli fel. 1997-ben elárverezi 79 ikonikussá vált ruháját, hogy a bevételből AIDS és rákellenes alapítványokat támogasson.

A saját jogán szeretett volna érvényesülni, több száz jótékonysági szervezetet és alapítványt támogatott, tabukat döntött meg személyes látogatásai alkalmával.

Lezárta életének és stílusának a királyi családhoz kötődő fejezetét.

Néhány erre utaló ruha:

  • Jótékonykodás

    A 90-es években Diana tevékenységének fókuszába a humanitárius és jótékonysági célok kerülnek. Ezt a piros, klasszikus szabású kosztümöt szintén Catherine Walker tervezte és a hercegnő 1996-ban egy londoni AIDS-betegekért jótékonysági rendezvényen viselte. A díszítés nélküli, egyenes vonalú üzletasszonyi megjelenés jellemzi ebben az időszakban.

  • A gyermekekért

    Jótékonysági alkalmakkor Diana nem szerette volna, ha a sajtó figyelme a ruhájára és nem a támogatandó célra irányul, ezért a lehető legegyszerűbb szabású, gyűrődésmentes kosztümöket helyezte előtérbe. Ha gyerekekkel találkozott, igyekezett üdítő, friss színű ruhákat viselni. Ezt a halványpink kosztümöt egy 1997-es díjátadón hordta.

  • Aukciós gála

    Diana ezt a Catherine Walker ruhát Christie's aukció előtti gálaesten viselte 1997 júniusában New Yorkban. Ezen az árverésen ruhákra lehetett licitálni, a bevételből saját jótékonysági szervezeteit támogatta. A ruha egyszerű üveggyöngy díszítésű, és finom virágmintás. Szándékosan kerüli a feltűnést, hiszen így az áruba bocsájtott többi ruha pompája jobban észrevehető.

Mit tanulhatunk Dianától?

A félénk, vidéki nemeskisasszony fodraitól hosszú út vezetett a karizmatikus szívek királynője tudatos megjelenéséig. Lenyűgöző, ahogy beleállt a szerepeibe és stílusosan megfelelt neki, de saját egyéniségét is fel merte vállalni választásaiban. Bátorságra vall, hogy elkezdte saját útját járni és maradandót próbált alkotni azzal, hogy segített.

Fontos üzenete, hogy megjelenésünkkel igenis üzenünk, képviselünk valamit és állandó feladatunk, hogy tudatosan végiggondoljuk, hogy vajon azt közvetítjük-e mikro- vagy makrokörnyezetünknek, amit szeretnénk, amilyenek valójában vagyunk, harmóniában van-e, amit láttatok és amit látok, amit mások gondolhatnak és én gondolok magamról.

Számomra ez a tudatosság, ami megfogott ebben a kiállításban: a divat filter nélküli követése helyett a divat saját mindenkori élethelyzetre vonatkoztatása, személyiségre szabása. 

A poszt megírásához saját élményen túl a Kensington Palace Diana, her fashion story kiadványát használtam fel.

Dalida: Une garde-robe de la ville á la scene, Palais Galliera, Párizs

A Palais Galliera Párizs városának felügyelete alatt működő divatmúzeum, ahol többnyire időszaki kiállításokkal mutatják be a francia divat ikonjait. Ebben az évben április 27-től augusztus 13-ig Dalidára, kora francia sanzonkirálynőjére emlékeznek, halálának 30. évfordulója alkalmából. A kiállítás három nagy termében az énekesnő élettörténetének három nagy korszakát idézik a kiállított ruhák, nemcsak a színpadi fellépőruhák, hanem a hétköznapi viseletek is helyet kaptak a kiállítási térben. A  negyedik, kisebb teremben Dalida kiegészítőit tekinthetjük meg: cipőket, bizsukat, ékszereket szemlélhetünk. A három fő terem tematikája:

1. Dalida, a fiatal lány (1956-1965)

2. Dalida, a sztár (1966-1977)

3. Dalida, a showgirl (1978-1987)

A következő bejegyzésekben egy-egy korszakának jellegzetes ruháit mutatom be, reflektálva a ruhák, a személyiség és a karrier kapcsolatára.

Dalida, a fiatal lány (1956-1965)

A fiatal énekesnő hétköznapi és színpadi viselete hasonló, megjelenését a kor haladó ízlését tükröző, Christian Dior által megálmodott „New Look” határozza meg.  A homokóra sziluettnek megfelelően a mellrész hangsúlyos és nőies, a derék szűk,  a kipárnázott szoknyák, térdig, lábközépig érnek. Dalida ebben az időszakban Jean Dessés, Jacques Esterel és Pierre Balmain divattervezőkkel dolgozik együtt. Jean Dessés  kreációiban a csábító művészt formálja, Jacques Esterel tervezte ruhákban pedig a friss és dinamikus új stílus megtestesítője. Öltözködési stílusával a minőségi, nőies, letisztult irányt képviseli, úgy tűnik, tudatosan távol szeretné tartani magát az akkori  hollywoodi sztárimázstól.

Dalida  Pierre Balmain ruháinak segítségével alakul át kis sztárocskából Párizs sanzonkirálynőjévé. Balmain olyan színpadi és hétköznapi viseleteket szab Dalidára, amelyek immár kivételes tehetségét hangsúlyozzák: a minőségi és elegáns ruhák alázattal emelik ki a káprázatos tudást.

  • AIE! MON COER

    Jean Dessés: Pántnélküli ruha, 1958

    Jean Dessés az ötvenes években olyan világsztárokat öltöztetett mint Maria Callas, Marlene Dietrich vagy Rita Hayworth. Kreációt egyszerre jellemzi az amerikai álom végzet asszonya, szárnyait bontogató pin-up girl és szofisztikált elegancia. Dalida számára ezt a vörös bársonyból készült pántnélküli ruhát 1958-as bobinói fellépésére tervezte. Ekkor Dalida 25 éves, és az énekesnői sikerek mellett filmszínésznői álmokat is dédelget. A színházi függönyre emlékeztető ruha hangsúlyozza Dalida nőies, karcsú vonalait, a finom redők viszont visszafogottabb megjelenést kölcsönöznek. A bársonyruha végigkíséri az énekesnő pályafutatását, gyakran és szívesen viseli fellépései alkalmával. 1981-ben ebben a ruhában veszi át gyémántlemezét az Olimpiában. Csodálatra és irigylésre méltó, hogy húsz év alatt sem változott fiatalkori sziluettje.
    Ebből az időszakból:

    https://www.youtube.com/watch?v=0jqH8oIU3Tk

  • MOI, JE PREFERE MOZART

    Jacques Esterel: Ingruha övvel, 1959

    Charles-Henri Martin az ötvenes évek végén alapított divatházat Jacques Esterel néven. Kollekciói a fiatalokat célozzák meg, életkoruknak, életérzésüknek kínál új megoldásokat. A ruhák sziluettje még követi a Dior-féle New Look vonalait, de az anyagválasztás, színvilág, a ruhák mintái már egy üdébb, frissebb, lezserebb világot teremtenek. Ezek a kényelmes „robettes”-ek meghódítják Dalidát is, hétköznapi és színpadi ruhatárában több színben is fellelhetők. A képen látható ruhát Dalida 1959-ben a Théatre de l’Étoile-ben viselte a színpadon. A santungselyemből készült jégkék színű ingruha friss, elegáns és diszkrét, tudatosan egyszerű, alapjegyeiben azonban a New Look stílust hordozza: kiemelt dekoltázs, darázsderék övvel hangsúlyozva, kerek csípő és hosszú láb.
    Ebből az időszakból:

    https://www.youtube.com/watch?v=-YPPuAuedQU

  • GARDEZ MOI LA DERNIERE DANSE

    Pierre Balmain: Koktélruha, 1961

    Pierre Balmain 1952-től hozza létre a New Look-ra alapuló „Jolie Madame” kollekcióit. A kifinomult, szelíd eleganciát, viselőjének egyéniségét előtérbe helyező ruhák méltán váltak nemcsak olyan filmcsillagok, mint Brigitte Bardot vagy Sophia Loren kedvelt gardróbdarabjaivá , de koronás fők is szívesen rendeltek ilyen stílusú ruhákat. Dalida 1960-ban ismeri meg a tervezőt, akitől egy teljes ruhatárat rendel hétköznapi és színpadi viseletre is. Balmain filozófiájához hűen megrendelője személyiségét helyezi előtérbe a tervezéskor, a fiatal nőt szerény és egyszerű ruhákban képzeli el, díszítések nélkül. Dalida ujjatlan, húzott derekú faille selyemruhája szinte egyenruhaként funkcionál Dalida ezen korszakában, van belőle több fajta kékszínű: azúrkék, égszínkék, jégkék és többféle lilaszínű ruha is. Szívesen viseli őket akár az Olimpia színpadán, akár turnéin vagy televíziós műsorokban.

    https://www.youtube.com/watch?v=fZoBhgU1yVY

Dalida, a sztár (1966-1977)

Az énekesnő színpadi és hétköznapi megjelenése ebben a korszakában már elkülönül egymástól, míg fellépőruháit kizárólag két divattervező készíti számára, az utcai viseletének stílusát számos különböző ismert vagy ismeretlen márka határozza meg.

Előadásaihoz új, komolyabb gardróbot alakít ki, a ruhák hosszúak, a színvilág szinte csak a feketére és/vagy fehérre korlátozódik. Jean Dessés vörös bársonyruháját Balmain fehér krepp-szatén estélyije váltja a színpadon, ez a ruha lesz színpadi jelenlétének új alapdarabja.  A bevált Balmain fazonon Loris Azzaro vagy Reinhard Luthier lágyít, szatén helyett jersey anyagból varrják a ruhákat. Ám alapjaiban Dalida előadói megjelenésében nincs változás, tíz éven keresztül kitart ennél a stílusnál.

Ebben az időszakban született dalai tartalmához és dallamvilágához híven a sztár öltözködése az elmélyült, befeléforduló, komoly és érzékeny lelket képviseli.

Hétköznapi megjelenését viszont annál inkább jellemzi a változatosság, a színek, stílusok és formák kavalkádja. Mindennapi ruhatárának alapja az 1960-as évek végén végigsöprő hippimozgalom, a kaotikusan összeválogatott darabok a gondosan megkomponált professzionális jelmeztár ellenében a bohémvilág könnyedségét jelentik számára. Természetesen a kor divatforradalma sem hagyja hidegen: magánemberként szívesen visel farmert, trapéznadrágot, mellényeket és orientális  kaftánruhákat.

  • GIGI L'AMOROSO

    Pierre Balmain: Hosszú ruha, 1974.

    Balmain ezt az elefántcsontszínű krepp-szatén ruhát Dalida 1974-es Olimpia színházban történő fellépésére tervezte. A minimalista stílusú, egyenes vonalú hosszú ruhát a nyak részénél és a ruha alján gyöngyökkel és virágmintával díszítette. Ez a keret adja a szolid ruhának a luxus jelzőt, az egyszerű és a fenséges ötvözete. Az elegáns ornamentika Dalida csodálatos hajkoronájának köszönhetően alig látható, de mégis ott van, ezzel is nyomatékosítva a diszkrét finomságot, amely csak néha mutatja meg magát. A színpadon kiválóan működött a stílus, mivel a reflektorfény légies megjelenést kölcsönzött a sanzonkirálynőnek ebben a ruhában, lágyan körülfonván sziluettjét.

    https://www.youtube.com/watch?v=t3u42Wzv4jc

  • TA FEMME

    Loris Azzaro: Cleo estélyi ruha, 1972 ősz-tél

    Gyöngyszegecses technikával készült estélyi ruha, amelyet Reinhard Luthier készített az Azzaro divatházból.
    Loris Azzaro számára az igazi nő egyszerre a hollywoodi díva és az olümpuszi istennő megtestesítője. A Cleonak keresztelt ruha szabása egy antik istennő szobrának vonalvezetését követi. A piros színű dzsörzéruhának a mellrészét arany gyöngyberakásokkal díszíti, ezzel is a sztár lenyűgöző megjelenését emeli ki. Dalida egyszerre megközelíthetelen istenség és szexszimbólum, egyszerre elegáns és provokatív. Az énekesnő kedvére való a ruha keleties stílusa is, és nem mellékesen könnyű szállítani egyik fellépési helyszínről a másikra, nem gyűrődik.
    Ebből a fazonból nagyon sok ruha készült, a piros szín mellett jellemzően inkább fekete vagy ezüst díszítésű.

    https://www.youtube.com/watch?v=ZGg-k_g_uuI

  • LE PROMESSE D'AMORE

    Saint Laurent rive gauche Trenchcoat 1969

    Dalida hétköznapi viseletként vagy televíziós műsorokban szívesen viselte Yves Saint Laurent 1969-es rive gauche alapdarabjait. Választása a couture darabok helyett azért esett inkább a tervező pret-a-porter kollekciójára, mert az egyes ruhákat jobban tudta kombinálni személyi stílusához, szabadabban válogathatta össze kedve és hangulata alapján. Gardróbjában megtalálható a szmoking, nadrágkosztüm, az ingruha, az ún. saharienne(homokszínű zsebes tunika). A képen látható fekete színű viaszolt szatén trenchcoat kényelmes és gyakran viselt öltözék volt az énekesnő mindennapjaiban.

    https://www.youtube.com/watch?v=oYNXQo6td70

Dalida, a showgirl (1978-1987)

A hetvenes évek végén Dalida televiziós showműsorokban és revükben szerepel. Ezzel a színpadi megjelenésében is változás következik be, a gondosan megkoreografált zenés-énekes-táncos revühöz olyan ruhák szükségesek, amelyekben az énekesnő könnyen mozog, csillog-villog és minden szögből tökéletesen néz ki. A strasszkövekkel és flitterekkel díszített, hosszú, felvágott ruhák  színe fekete, vörös, arany, ezüst: mindegyik látványos a színpadon. Ha mintás a ruhaköltemény, leggyakrabban valamelyik vadállat bundáját imitálja.

Ennek a korszaknak a hétköznapi öltözködése sem diszkrétebb a színpadi ruhatárnál, minél jobban igyekszik tobzódni a nyolcvanas évek többféle divatirányzatának kavalkádjában. A változatos magán gardróbot a színpadival a fekete és arany szín gyakori viselése köti össze.

  • GENERATION '78

    Michel Fresnay, Mine Barral Vergez: színpadi ruha stólával 1978

    Az aranyflitterekkel és gyöngyökkel ékesített kreppviszkóz ruhát Michel Fresnay tervezte és Mine Barral Vergez készítette el. A jelmez és az haute couture között helyezkedik el, a szabásvonal és a raffinált vertikális hímzés fenségessé teszi a tökéletesen Dalida alakjára kialakított viseletet. Ebben a korszakban a statikus előadásmódot felváltja a színpadi show, jól filmezhetőnek szükséges lenni minden oldalról.
    Michel Fresnay korának egyik legnagyobb francia tévés és revü showműsorok ruhatervezője volt, 1987-ben amerikai Emmy Díjjal is kitüntették.

    https://www.youtube.com/watch?v=oySdWHDwHPU

  • COMME DISAIT MISTINGUETT

    Michel Fresnay Mine Barral Vergez: Színpadi együttes, hímzett bodyval és pillangópalásttal

    Az előző ruhához hasonlóan ezt a jelmezt is Michel Fresnay tervezte az 1980-as Palais des Sports fellépésre, a Comme Disait Mistinguett című szám előadására. A dal a párizsi varieté világának legjobban fizetett sztárjának, kora legpárizsibb énekesnőjének, Mistinguettnek állít emléket. Ebben a jelmezben a századforduló kabarévilága és a nyolcvanas évek amerikai las vegasi showműsorainak luxusvilága ötvöződik. A hangsúly a rózsaszínű paláston kívül a fekete harisnyába bújtatott lábakra helyeződik, a tánc, a show van középpontban. A body fekete bársonyanyagból készült, fekete gyöngyök és strasszkövek díszítik. A rózsaszín strucctollakat a plisszéköpeny fedi.

    https://www.youtube.com/watch?v=i2CcWCKYlKg

  • LES PETIT MOTS

    Paco Rabanne: Együttesmellénnyel és nadrággal, ősz-tél 1982

    A fekete és arany szaténalapú mellény és nadrágegyüttest Paco Rabanne tervezte 1982-es „spacio-baroque” kollekciójában. A témát a századfordulón híres Albert Robida karikaturista futurista skiccei ihlették, a kor art nouveau stílusának modern köntösben való újragondolása. Dalida ruhatárában ez az egyetlen ismert Paco Rabanne darab, viszont kiválóan jellemzi azt a változatosság iránti igényt, amit az énekesnő a hétköznapi ruhatárában képvisel a couture és a spret-a-porter öltözékek között.

    https://www.youtube.com/watch?v=Z8C7ayCxWIY

Egy kiállítás képe

  Palais Gallierába nem Dalida miatt mentem, egyszerűen csak érdekelt maga a múzeum, szerettem volna megnézni, milyen egy párizsi divatkiállítás. Nem terveztem, nem számítottam rá, tehát teljesen váratlanul ért és lenyűgözött az a gondosan össeállított, minőségi tárlat, amely a ruhákon keresztül részesévé tesz a sanzonkirálynő élete fontosabb állomásainak.

Dalida szerette és követte a divatot, a divat is szerette őt, minden stílusú ruhában tökéletesen nézett ki. Stílusa követi személyiségfejlődését és előadói mondanivalójának változásait. A három termen végigsétálva képesek leszünk rekonstruálni nemcsak a kor divattörténetét, de a művésznő magánéleti és szakmai korszakait is.

Azért nyitom vele a MyCorporateChic Ikon rovatát, mert számomra Dalida az az erős, független, megújulásra és a magánéleti tragédiák ellenére talponmaradásra képes nő szimbóluma, akinek élete magában hordozza mindazt a magasságot és mélységet, amelyet mi vezető beosztásban dolgozó, munkánkat hivatásunknak tekintő nők is átélhetünk. Az ő életfeladata az éneklés volt, ez tette igazából boldoggá és ezen keresztül jutott el milliók szívéhez. 

Ajánlom a róla szóló új filmet is, amelyet 2017 februárjában mutattak be és természetesen, ha Párizsban jártok, érdemes megnézni a kiállítást is.