The Silent Retreat

Four monks decided to meditate silently without speaking for two weeks. They begin with enthusiasm and no one said a word the whole day. By nightfall of the first day, the candle began to flicker and then went out.

The first monk blurted out, "Oh,no! The candle is out."

The second monk said,"Hey! We are not supposed to speak!"

The third monk said in an irritating voice, "What is this? Why did you two break the silence?"

The fourth monk smiled and said, "Wow! I am the only one who hasn't spoken."

Reflections:

Each monk broke the silence for a different reason, each of which is a common stumbling block in our inner journey. The first monk got distracted by one aspect of his experience (the candle) and forgot what was more important - the practice of witnessing without reacting. The second monk was more worried about others following the rules than in actually practising himself. The third monk let his anger towards the first two monks affect him. And the fourth monk lost his way because of pride.

Why did the fourth monk speak at all? He could have simply maintained  his silence and he would have been successful in his endeavor. But if he had, chances are, the other three might have continued to argue and not even noticed his silence. Some people are like this. Their motto is "If I am doing something good, but no one notices, I might as well not be doing it at all." They believe that the reward is not in the effort, but in the recognition.

There is a beautiful quote, "It is a provence of knowledge to speak; it is the privilege of wisdom to listen." As we learn to truly listen, witness and observe without impulsively reacting with distraction, judgement, anger and pride, then we understand the true meaning of silence.

 Namaste!

Prerna

www.trasformativesolutions.net

 

 

Controlling My Way of Being


Many of us wish to stay in control and predict. This makes us feel in charge. I urge you to question and challenge this desire. Are we truly able to be in charge? Can we control outcomes always and predict how our lives will turn out most times?

What manifested for me today quite out of nowhere is the following.

This control that we point outwards could be turned inwards. Might we stay focused on channeling  our thoughts, emotions, feelings and perceptions in order to not get swayed by our burning desire to control and predict. We could start 'controlling' our ways of Being rather than predicting outcomes that we have no control over. Don't you think this might be a more intelligent approach?

I'd be curious to see what manifests as you start becoming a better observer of redirecting the arrow of control from outside circumstances to your inner compass of staying present, grounded and content.

With love and humility
Prerna

www.transformativesolutions.net

 

 

 

 

 

Életet adni

Ma délután egy coaching ügyfelemnél dolgoztam, aki nemrég lett apuka. Kíváncsiságból megkérdeztem tőle, milyen volt a gyermeke születése. Elmesélte, hogy nemvárt komplikációk léptek fel  a szülés során, amitől nagyon megijedt és fohászkodott magában, hogy minél gyorsabban oldódjon meg a probléma. Végig ott volt a szülőszobában és szeretetével támogatta születendő gyermeke anyját. Elmondta, hogy egy bizonyos pillanatban képes volt arra, hogy önmagát kívülről szemlélje és felülemelkedjen a félelmén, megnyugodjon. Ez a nyugodt viselkedés a közös munkánk gyümölcse, állapítottuk meg. Azért tudott a kedvesének jelen lenni, támogatni, bíztatni és szeretni őt, mert a szülés sikerét, a komplikációk megoldását a hozzáértő orvoscsoportra bízta, megadta nekik a bizalmat. Mennyire szükségünk van, nekünk embereknek egy mankóra, amibe belekapaszkodhatunk. Ügyfelemnek a szakértő orvoscsapat volt ez a mankó.

Az életenergia hoz minket erre a világra. Mi áll ennek a kreatív energiának az útjába, hogy szerető karjaiban tartson minket? Látnunk kell és érintenünk kell? Saját, belső érzéseink nem elegendőek? Megengedjük, hogy ezek formáljanak és vezessenek minket?

Ügyfelem azt is elmesélte, hogy mekkora nyugalom és béke szállta meg, mikor először tartotta karjaiban újszülött kisfiát és nem felejti el, milyen szeretettel nézett rá a gyermeke. Különleges pillanat volt ez, mint az összes szülőnek a világon!

Vajon minden percet különlegessé szeretnénk tenni? Vajon minden percben őszintén várjuk-e a csodát, készen állunk-e teljes szívünkből az élet összes szépségének megtapasztalására? Nem várt felismerés: az ügyfelem ráébredt arra, hogy a fájdalomból és a szenvedésből valójában soha nem tapasztalt szépség és öröm érkezett az életébe.

Vajon nyitottak tudunk-e maradni erre a csodára életünk minden percében? Legyen az öröm, boldogság, szerencse, szenvedés, aggódás, félelem, pánik, stb. Tudjuk-e úgy fogadni az érzéseket és eseményeket, mint a látogató, ahogy Rumi találóan megírta a Vendégház című versében?

Namaste

Prerna

www.trasformativesolutions.net

 

MCC Inspirations

I like learning. I like also reflecting of the happenings of my day, my life. Recently, I had two wonderful experiences which helped me to change my attitude and thinking, especially when facing with difficulties. I found a book on finding new meaning of life and I met an extraordinary sparkling and wise woman who introduced me to the behaviour based on dignity. One of the most important lesson I learned is to leave behind me the poor question to ask What do I want from life? – as the answer will not be satisfactory. The good question, the real question is What does life want from me now? This is the question which can energize you to answer and act upon. In this section I share with you mindful inspirations with the support of Prerna. Please reflect them upon and if you wish to share your thoughts or experiences drop me a mail, I will contact you.

Giving Birth

 I was with a business client this afternoon. He has just become a father. I asked him about the birth out of curiosity. He went on to explain to me the medical challenges that they faced as the little baby was about to be born. He noticed fear and anxiety to solve this issue as soon as possible. He stayed lovingly supportive to his partner throughout the process. He mentioned that at one point he witnessed himself from the outside and noticed his state of calm. This we both attribute to the power of the transformative work that we do together. He placed his trust in the hands of the capable team of doctors and stayed present, loving, supportive and caring towards his partner. It occured to me upon hearing this story that we humans need a crutch to hold onto. My client held onto the team of doctors as his crutch.

Source energy brings us into this world. What resistance do we experience to trust that creative energy to hold us in her loving arms? Must we physically see and touch this support? Does our actual experience not validate enough? Might we allow these to shape and guide us through?

He mentioned the piece and calm, the loving look received from his newborn baby when he held him in his arms for the first time. This was indeed a special moment and is for most parents. What jumped out of this incident to me was the following!

Are we willing to make every minute special? Are we invited wholehearted ness into every minute of our Being to experience the mystery and magic of life. As my client reveiled later that this pain and suffering truly bought out a hidden beauty and joy that he had never experienced before. 

Are we willing to stay open to this wonder in every minute of our lives? Be it joy, happiness, bliss, suffering, anxiety, fear, panic etc. etc. Could we treat each emotion and event as a visitor in the guest house of our bodies as aptly described by Rumi in his poem The Guest House.

Namaste

Prerna

www.transformativesolutions.net

 

Figs

A friend bought me a few fresh figs from her garden this week. They were so sweet  as if  they had been injected with sugar. As I called her this morning to thank her, she told me something very interesting. She said that these figs appeared on her tree since the beginning of the summer. It took  4 months  to them to ripen. The process was slow and the end result was simply delicious and sweet.

This sentence from her got me thinking. Life too is similar. We take time to  mature, to understand, to grasp, to meet with and overcome challenges, to face our fears and work through them deliberately.  The end result is simply beautiful and sweet just like the delicious figs. The difficulties that we face actually shape us to become the person that we  eventually become.

Might we acquire wisdom with a spirit of humility and acceptance from the lessons that we encounter in the school of life and strive to become sweet, soft and kind with each  one that we encounter. Learning to maintain healthy boundaries with persons that have harmed us but in a spirit of kindness and grace.

I hope this helps you my dearest.

Namaste

Prerna

www.transformativesolutions.net

 

Fügék

A héten egyik barátnőm hozott nekem a kertjéből egy pár friss fügét. Olyan édesek voltak, mintha cukorral injekciózták volna be őket. Ma reggel, amikor telefonáltam neki, hogy megköszönjem a fügéket, mesélt nekem valami érdekeset erről a gyümölcsről. Azt mondta, hogy ezek a fügék már nyár kezdetétől ott voltak a fügefán és ahhoz, hogy megérjenek, kinyíljanak négy hónap kellett.  Az érési folyamat lassú volt, de a végeredmény egyszerűen fenséges és isteni  lett.

Ez a beszélgetés elgondolkodtatott. Az élet is nagyon hasonló. Időbe tellik, míg megérünk, megértünk dolgokat, kihívásokkal szembesülünk és legyőzzük azokat. Iőbe tellik, míg szembenézünk félelmeinkkel és szépen lassan, lépésről lépésre tudatosan feldolgozzuk azok kiváltó okait. A végeredmény egyszerűen fenséges  és isteni,  csakúgy mint a fügék esetében. A nehézségek, amelyek  életünk során szembejönnek velünk, formálnak bennünket, személyiségünk integrált részei lesznek.

Az alázat és az elfogadás szellemében bölcsességgel gyarapodhatunk az élet iskolájának nehéz leckéitől, keményen meg kell küzdenünk azért, hogy gyengéden, elfogadóan, értő szeretettel fogadjuk egyenként a gondjainkat. A bennünket bántó embertársainkkal szemben a tiszteletetteljes és udvarias hozzáállás segít, megtartván az egészséges határokat egymással szemben.

Remélem, ez segít nektek, kedveseim.

Namaste

Prerna

www.trasformativesolutions.net

 

Letting go!

’Letting go’ seems to be my lesson for 2016.  So much desire and need to control, take care, pamper and give. Seems difficult to be able to receive. The Universe mysteriously seems to be throwing curve balls in order for me to learn and master the art of receiving gracefully.

I bow down humbly with reverance without resistance wanting to learn to receive. Be it love, gifts or simply some kindness from others. It need not always be me at the giving end.

I let go these old patterns and pave the path for both spiritual and material abundance, joy, love and care.

This is my declaration on this quiet Sunday evening sitting by a burning candle  taking in the fragrances with a fresh new perspective after an insight earlier today.

Namaste!

With humility and reverance for life!

 

Prerna

www.transformativesolutions.net

 

 

 

Engedem, hadd jöjjön!

Úgy tűnik, hogy a  2016-os év az elengedést szeretné elsajátíttatni velem. A folytonos jelenlét, gondoskodás, értő hallgatás és figyelem a mindennapjaim része, de számos példa igazolja, hogy valahogy nehezebben megy, ha nem én adok, hanem nekem adnak. Képtelen vagyok elfogadni, ha kapok valamit vagy kérnem kell valamit. Ezért a Mindenható folyamatosan próbák elé állít, hogy megtanuljam és alkalmazzam is a méltóságteljes befogadás művészetét.

Ellenállás nélkül, mély tisztelettel és alázattal vetem alá magam annak, hogy leckét vegyek az adok-kapok párbeszéd utóbbi tagjáról. Legyen az szeretet, szerelem, ajándék vagy csak egy egyszerű szívesség másoktól. Nem kell, hogy mindig én legyek, aki ad.

Elengedem a régi beidegződéseimet és kikövezem az utat a szellemi és anyagi jólét, öröm, szeretet és gondoskodás számára.

Ez az én vállalásom ezen a csendes vasárnap délután miközben a gyertya lángja mellett ülök és annak fenséges illatát lélegzem be. Teljesen új és friss lehetőségeket érzek az előző elmélkedésnek köszönhetően.

Namaste!

Mélységes tisztelettel és alázattal,

Prerna

www.transformativesolutions.net